Aleš személyes visszaemlékezése. A történet gyermekkori része címkegyűjtésről, nem alkoholfogyasztásról szól. A szakmai emlékeket néhány tényszerű pontosítással közöljük.
Az első sörös emlék: 1983
A sör iránti érdeklődésem tulajdonképpen már gyermekkoromban elkezdődött, 1983-ban. Nem az ivással, hanem söröscímkék gyűjtésével. Ebben a nálam hét évvel idősebb bátyám, Olda játszotta a főszerepet. Akkoriban lett nagykorú, elkezdett söröket kóstolni, és apánkkal is beszélgetett róluk.
Apánk egy alkalommal a 12°-os Prazdrojt és annak összetéveszthetetlen ízét dicsérte. A bátyámnak ekkor támadt egy huncut ötlete: tréfáljuk meg, és adjunk neki egy hétköznapi helyi sört – Brumovot, Olšavant vagy Jarošovot – Prazdroj-címkével.
A tervet tett követte. Leáztattuk és átragasztottuk a címkéket. A csíny végét nem kell hosszan magyaráznom: apánk a családi emlék szerint nem vett észre semmit. Amikor kijelentette, hogy „a Prazdroj az Prazdroj”, kitört belőlünk a nevetés. Anyánk is hamar megtudta, mi történt, és csatlakozott hozzánk.
Egy megőrzött gyűjtemény
Ezzel kezdődött a címkegyűjtési szenvedélyem, amely nagyjából a nagykorúságomig tartott. Felnőttként aztán maguknak a söröknek a megismerése került előtérbe. A címkegyűjtemény ma is megvan, és minden darabja felidéz valamit abból az időből.
A régi Prazdroj-címkéken szereplő 12° különösen élénken megmaradt bennem. Az eredeti írásban a mai sör pontos extrakttartalmára is hivatkoztam, de ennek aktuális értékét itt nem állítjuk ellenőrizetlenül. A fokszám az eredeti sörlé extrakttartalmához kapcsolódik, nem az alkoholtartalom százaléka, és önmagában nem minőségi bizonyítvány. A gyerekkori emléket pedig nem érdemes mai laboratóriumi összehasonlításként kezelni.
Szakmai kezdeteim a sör világában
A katonaévek után hosszú idő telt el. Közben hat évet Németországban is éltem, így az ottani sörökkel is közelebbről megismerkedtem. A szakmai fordulópontot 2006 hozta: önálló vállalkozóként a Starobrno sörfőzde, illetve a Heineken csehországi érdekeltsége számára kezdtem dolgozni kereskedelmi képviselőként.
Szerettem ezt a munkát. Olyan területeket ismerhettem meg, amelyekről addig keveset tudtam: magát a sörfőzést, az alapanyagokat, a recepteket, a forgalmazást és a logisztikát. Különösen sokat jelentettek a közös sörfőzde-látogatások. Képviselőként nemcsak a Starobrno és a Hostan üzemeibe jutottunk el, hanem kisebb és közepes főzdékhez is: a Primátorhoz, a Rebelhez, a Chodovarhoz, a Ježekhez és a Bakalářhoz.
Akkoriban úgy gondoltam, hogy a nagyvállalat számára a cseh sör nem pusztán üzlet. A kisebb főzdékben látott személyes hozzáállás és a megkóstolt sörök azonban egyre közelebb kerültek hozzám. Az én ízlésemhez és elképzeléseimhez ez a világ illett jobban.
Mit tanultam a nagyüzemi és a kisebb főzdék közötti különbségekből?
Megismertem a HGB, azaz high-gravity brewing eljárást is. Ennél a módszernél a sörlé a kívánt végtermékhez képest töményebb, és a gyártás egy későbbi szakaszában vízzel állítják be a kívánt koncentrációt. Személyesen a hagyományosabbnak érzett megoldásokhoz vonzódtam. Fontos azonban különválasztani az ízlésbeli véleményt a műszaki ténytől: a HGB önmagában nem bizonyít rossz minőséget vagy tisztességtelen sörfőzést.
Kereskedelmi képviselőként később trade marketinges munkalehetőséget kaptam Prágában. Ez a Krušovice és a Drinks Union felvásárlása körüli időszakra esett. A vállalat saját története szerint a Krušovice 2007-ben, a Drinks Union 2008-ban került a csoporthoz. A munka érdekes volt, a helyi sörfőzdék jövőjével kapcsolatos tapasztalataim viszont sokszor elszomorítottak.
Erősen megmaradt bennem a termelés átszervezésének és a régi üzemek megszűnésének gondolata: Hostan Znojmo, Louny, Jarošov, Dačický Kutná Hora és Zlatopramen – ezekhez a nevekhez számomra emberek, helyek és történetek kapcsolódnak. Az eredeti visszaemlékezésem ezeket túlzottan egyetlen évhez kötötte. A változások valójában nem egyszerre történtek, és nem szabad összekeverni egy márkanév fennmaradását egy konkrét üzem működésével.
Különösen fontos pontosítás, hogy a régi jarošovi főzdében már 1997-ben leállt a termelés, tehát nem a 2008-as felvásárlás következményeként. Az új Jarošovský pivovar 2017-ben kezdett sört főzni. Ezért az egykori bezárásból a mai helyzetre sem lehet következtetni.
Én elsősorban azokra gondoltam, akik sok évet dolgoztak egy-egy helyi sörfőzdében, és azokra a településekre, amelyeknek az üzem a saját történetük része volt. Beszélgettem sörfőzőmesterekkel is; egyesek hasonló aggodalmakat fogalmaztak meg a nagyvállalati szemlélettel kapcsolatban. Ezek személyes találkozásokból származó vélemények, nem minden nagy sörfőzdére érvényes minőségi ítéletek.
Egy új ötlet születése
2013 augusztusáig dolgoztam a Heineken csehországi szervezeténél. Addigra már jó ideje azon gondolkodtam, merre induljak tovább, ha ez a fejezet véget ér. A kisebb főzdékben megismert sörök és emberek új irányt mutattak. És megszületett egy ötlet…
Aleš
A hozzánk közel álló főzdéket a kisüzemi sörök kínálatában és a sörfőzdék szerinti válogatásban fedezheti fel.
Szerkesztői pontosítások forrásai
Heineken Česká republika – vállalattörténet; Jarošovský pivovar – a régi és az új főzde története; Dán Környezetvédelmi Ügynökség – High Gravity Brewing in Small Breweries.